Bejegyezte: Orsi
Május 10-én izgatottan készülődtünk, hiszen elérkezett végre a nap, amikor találkozhattunk a ház (egyik) tulajdonosával, és bejárhattuk a szobákat, tereket.
Újra lementünk hát a házhoz, de a megbeszéltnél kicsit korábban értünk oda, így egészen a patakig sétáltunk, majd onnan vissza. Amikor felértünk a ház elé, annak kapuja már nyitva volt, és egy szimpatikus, korunkbéli férfi beszélgetett a szomszédasszonnyal. Bemutatkoztunk egymásnak: ő volt Fabio, a tulajdonos testvérek közül az egyik. Ez egy picit meglepett bennünket, mert eddig a másik testvérrel, Emanuelével váltottuk az emaileket. Mint kiderült, mindannyian Pugliában élnek, és úgy alakult az életük, hogy sem ők, sem a felnőtt gyerekeik nem itt képzelik már el a nyaraikat.
Lefelé a szálláshelyről az első házaknál
Végigmentünk a ház helyiségein, megmutatta, milyen munkákat végeztek már el, de amúgy nem "fényezte" az állapotokat. Elég sötét volt odabent, mert az összes ablak/teraszajtó elé oda volt támasztva egy tömör ajtólap, és nem nagyon mutogatta a kilátást sem az erkélyekről nekünk. Kicsit olyan volt a benyomásunk, mintha csak komoly szándékú vevőnek szeretné megmutatni a dolgokat, mintha már sok "csak érdeklődő"-vel találkozott volna. (Valószínűleg így is volt.) Ugyanakkor lelkesen biztatott bennünket, hogy nézzünk be a "barlangos" részekbe – valóban, ez egy nagyon különleges, egyedi sajátossága a háznak.