Miért is kezd az ember olasz ingatlanokat nézegetni? A kérdésre a válasz nem is olyan egyszerű, és mélyen, a lelkünkben gyökerezik.
Gyerekkorunkban nem sok alkalmunk volt megismerkedni külhoni tájakkal, más kultúrákkal, megtapasztalni, milyen is az, amikor "idegen földre" merészkedünk, kicsit távolabb az addig megszokott, ismerős közegünktől. De ez személy szerint engem mindig is vonzott – bevallom, én nem tartottam unalmasnak Jókai tájleírásait, és Gárdonyi történelmi hőseinek kalandjai is megmozgatták a fantáziámat. Leginkább a magas hegyek, a tenger és a középkori városok nyűgöztek le későbbi kirándulásaink során, hiszen pont ezek azok, amikbe – részben földrajzi, részben történelmi okokból kifolyólag – idehaza nem lehet "belefutni".
Szóval, a vágyódás adott volt már régóta. Aztán az ismerőseinkkel, barátainkkal beszélgetve, és külföldön élő honfitársaink podcastjait hallgatva, videóit nézve ráébredtünk, hogy nekünk nagyon is tetszene egy hasonló életmód- és környezetváltás. És ha már környezet, és klímaváltozás: hát, a hosszú és hideg teleket nem igazán kedveljük, de a nagyon forró, tikkasztó nyarakat is egyre nehezebben viseljük. A mediterrán életérzés áll hozzánk legközelebb, ezért Portugália vagy Olaszország felé kezdtünk kacsingatni.
Aztán rá kellett ébrednünk, hogy bizony a tengerparti ingatlanok nem a mi pénztárcánknak valók. Sebaj, vannak csodás kis települések a tengertől távolabb is... igen ám, de mi nem használunk autót, ezekre a helyekre meg jellemzően nehezen lehet eljutni tömegközlekedéssel.
