Miért is kezd az ember olasz ingatlanokat nézegetni? A kérdésre a válasz nem is olyan egyszerű, és mélyen, a lelkünkben gyökerezik.
Gyerekkorunkban nem sok alkalmunk volt megismerkedni külhoni tájakkal, más kultúrákkal, megtapasztalni, milyen is az, amikor "idegen földre" merészkedünk, kicsit távolabb az addig megszokott, ismerős közegünktől. De ez személy szerint engem mindig is vonzott – bevallom, én nem tartottam unalmasnak Jókai tájleírásait, és Gárdonyi történelmi hőseinek kalandjai is megmozgatták a fantáziámat. Leginkább a magas hegyek, a tenger és a középkori városok nyűgöztek le későbbi kirándulásaink során, hiszen pont ezek azok, amikbe – részben földrajzi, részben történelmi okokból kifolyólag – idehaza nem lehet "belefutni".
Szóval, a vágyódás adott volt már régóta. Aztán az ismerőseinkkel, barátainkkal beszélgetve, és külföldön élő honfitársaink podcastjait hallgatva, videóit nézve ráébredtünk, hogy nekünk nagyon is tetszene egy hasonló életmód- és környezetváltás. És ha már környezet, és klímaváltozás: hát, a hosszú és hideg teleket nem igazán kedveljük, de a nagyon forró, tikkasztó nyarakat is egyre nehezebben viseljük. A mediterrán életérzés áll hozzánk legközelebb, ezért Portugália vagy Olaszország felé kezdtünk kacsingatni.
Aztán rá kellett ébrednünk, hogy bizony a tengerparti ingatlanok nem a mi pénztárcánknak valók. Sebaj, vannak csodás kis települések a tengertől távolabb is... igen ám, de mi nem használunk autót, ezekre a helyekre meg jellemzően nehezen lehet eljutni tömegközlekedéssel.
Nem ragozom, rengeteg hirdetést néztünk meg, sok-sok hónapon keresztül. Már szinte csak megszokásból, az álmodozás kedvéért indítottam esténként a böngészőben a keresést, közben folyamatosan szűkítve a kört az olasz ingatlanokra, azon belül is Abruzzo tartomány hegyvidéki részére, a Valle Peligna vidékére. És egyszer csak felfedeztünk egy települést, Anversa degli Abruzzi-t, amely a legtöbb, általunk fontosnak tartott szempontnak megfelelt. Sosem jártunk arra, de a hirdetés és az interneten látott fotók magukért beszéltek.
Ezt a kisvárost szinte érintetlen természet veszi körbe, rengeteg túrázási lehetőséggel, erdőkkel, hegyekkel, hűs vizű patakokkal. Mivel mindketten szeretünk túrázni, Zoli pedig amatőr csillagász, és másik hobbija a természetfotózás, ez is egy fontos szempont volt számunkra.
A másik nagyon fontos szempont, hogy Anversába Rómából és Pescarából vasúttal könnyedén el lehet jutni Sulmonán keresztül. Amúgy kocsival is, az A25 (E80) jelű autópálya lehajtója csupán 6 km-re van. Rómába naponta több repülőjárat is indul Budapestről (Pescara felé pedig Bécsből és Debrecenből, de időben azzal nem járunk jobban).
Sulmona 17 km-re van, fontos vasúti csomópont, a völgy egyik központi települése, jelentős történelmi múltú, élénk kisváros, nagyjából 25 ezer fős lakossággal. Anversából ide naponta kilenc buszjárat visz be (ami ezen a környéken elég sűrűnek számít), Sulmonából pedig vonattal vagy busszal kényelmesen, egy-másfél óra alatt Pescarában lehetünk, ha épp a tengerpartra vágynánk. Ez kicsit olyan, mintha most le akarnánk ruccanni a Balatonhoz, csak ezek az Adria gyönyörű, homokos partjai.
Nagyon szeretjük, hogy a település több pontján is foglalt források szolgálnak közkutakként, így mindig van friss ivóvíz, ami a nyári forróságban igencsak fontos, és sokkal kellemesebbé teszi a kint tartózkodást.
Nem volt utolsó szempont az sem, hogy az ingatlanárak a magyarországiakhoz képest jóval kedvezőbbek ezen a vidéken (a nagyobb városok kivételével).
A települést tehát kiválasztottuk, de végül az első ingatlan, amit kinéztünk, mégsem váltotta be reményeinket. De ez már legyen a következő történet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése