Bejegyezte: Orsi
Reggel hideg, de csodásan tiszta idő fogadott bennünket, jólesett a finom gyógynövényes tea, amit a szobánkban főztünk meg, de kint, a kertben, egy padon fogyasztottunk el. Egy olyan padon, amelyről a legszebb, legteljesebb kilátás nyílik a völgyre, ahol Anversa is megbújik, a környező, 1600 m magas hegyekre, és távolabb, a Sulmona városa felett magasodó, hósapkával fedett Monte Amaro-ra, a Majella legmagasabb csúcsára (2795 m). 8:30-tól lehetett csak reggelizni, volt tehát elég időnk gyönyörködni a reggeli tájban, és erőt gyűjteni a rakományunk kipakolásához.
Le is mentünk a tervezett útvonalon, megcélozva a házunk előtti kis teresedést. Igen ám, de beigazolódott, amit sajnos már előtte sejtettünk: az utcánk előtt már volt egy-két olyan szűk kanyar, ahová nemhogy utánfutóval, de a furgonnal sem tudtunk behajtani. Illetve a furgonnal még csak-csak, viszont onnan csak a meredek és szűk utcán visszatolatva lehetett volna kijutni. Józsi nagyon ügyes sofőr, és a lehető legközelebb sikerült leparkolnia, úgy, hogy még el is tudjanak menni mellettünk autóval – hiszen nem rövid időt számoltunk a cuccolásra. Ez a legközelebb azt jelentette, hogy a háztól úgy 100 méterre sikerült lerakni az utánfutót, a furgont pedig 70 méterre.
