Bejegyezte: Zoli
Még nem értünk a végére az előzmények feldolgozásának, de közben ezen bejegyzéssel megnyitjuk a már közel valós idejű szálat is. Január 31-ig kellett átadnunk a kispesti lakás kertjét és a padlást. Nem kis logisztikai és érzelmi munka volt számomra 53 év történetét feldolgozni, a hangsúly azonban nem ezen van, ez inkább csak a hátterét adja a költözésünknek.
Ami a dologból érdekes, az annyi, hogy a kispesti cuccok négyfelé mentek: az újonnan kivett albérletbe Budára, egy SelfStore szolgáltatás keretében bérelt raktárba és Anversába, no és persze konténerben az enyészetbe. A holmi rengeteg volt, az idő szűkös, az erőforrásaink nemkülönben – így nem éppen stresszmentesen teltek számunkra 2025 első napjai.
Mivel a 4.5 négyzetméteres bérelt raktárhelyiség kezdett tele lenni, ezért már az elején látszott, hogy az Anversába történő autós kört rögtön Kispestről kell indítanunk. Ebben, – és a kipucolás körüli időszakban is számos esetben – Józsi barátunk (aki kertépítő vállalkozó) és emberei segítettek. Józsi felajánlotta egy kisteherautó + utánfutó használatát, és az anversai leszállításban is segített. Inkább le sem írom, mennyi munka, idegfeszültség, szervezés, anyagi költség volt az egész...
Miután január 30-án délután átadtuk az ingatlant, Józsi, Orsi és én átgurultunk a félig tele kisteherautóval és utánfutóval a közeli SelfStore-ba, onnan is felszedtük az odaszánt (és nem teljesen odaszánt) cuccokat, és immár fullosra megpakolva, kicsivel délután 5 óra után nekivágtunk a kb. 1300 km-es aszfaltcsíknak.
Mivel utánfutóval nem lehet, csak 80-as tempóval menni, ráadásul alaposan fel is voltunk pakolva, így a valós utazási idő jócskán több lett a tervezettnél. Számoltunk vele, hogy az átadás miatt eleve késő délután tudunk csak elindulni Budapestről, így félútra beterveztünk egy éjszakai szálláshelyet. Ezt végül Józsi javaslatára Postojnában tettük meg, mert itt volt egy számára korábbról ismerős szállásadó, aki a késő éjszakai érkezésünket is tolerálta. Az induláskor már sötét volt, fényesen ragyogott a Vénusz és a Hold az esti égen. Hosszú és fárasztó volt a mögöttünk álló nap, és az út is hosszú volt a köztes pihenőhelyig. Postojna egyébként a gigantikus cseppkőbarlangjairól híres település Szlovéniában, az olasz határ közelében, érdemes meglátogatni. Viszonylag eseménymentesen jutottunk el idáig a teljes sötétségben, így sokat nem láttunk az amúgy gyönyörű szlovén tájakból. Változatosságot csak a Kamniki Alpok hegyeibe fúrt néhány alagút jelentett.
Több kisebb megállás után végül húsz perccel éjfél után érkeztünk Postojnába, szállásadónk a késői időpont ellenére kedvesen fogadott minket, így gyorsan álomra hajthattuk a fejünket. Másnap reggel korán indultunk tovább, hiszen még várt ránk az út második fele, a végén pedig a házunk, a La Casa Grotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése